civilia

Régen történt, de most kezd fájni... A 2011. évi CLXXV. törvény meglehetősen vegyes fogadtatásra talált Civíliában (a civilek népszerű neve a szakzsargonban). De az utóbbi 25 évben már megszokták, a változások nem könnyítik meg az önkéntesek életét.

Szóval a törvény - ellentétben 1989-es II. törvénnyel - az egyesülési jogról, a közhasznú jogállásról, valamint a civil szervezetek működéséről és támogatásáról szól, amiben az állampolgárok egyesülési joga került közös szabályozásra. A módosítás első, és legszembetűnőbb változása, hogy a civilek  többé már nem egyen ragú szervezetek a pártok, szakszervezetek, és egyházak magasabb rendű szervezeteivel! 

Az új rendszer első parlamenti évében még egyenlőek voltak - elméletben mindenképp -, hisz nagyjából ugyanannyi támogatást kaptak a pártok, mint a  civilek. Ám mostanában több nagyságrenddel nagyobb a lényegében azonos számú párt támogatása, mint a jelenlegi létszámukban 4-5-szörösére nőtt civileké. Pedig ezen a térfélen nem épültek változtatható méretű házak, viszont a devizahitelesek száma szépen gyarapodott.

Visszakanyarodva a 2011. évi CLXXV. törvényhez. Külön fejezetet szentel a civil szervezetek csőd-, felszámolási és végelszámolási eljárásának, valamint az egyszerűsített törlési eljárásnak, de egy szót sem szól arról, hogy eljön majd az új Ptk., - majd hatálybalépése - amely immár nemcsak az anyagi erőforrásokat egyesítő alapítványokat ömleszti egy törvénybe az emberi erőforrásokat egyesítő, demokratikus működésű egyesületekkel, de az új Ptk. a gazdasági társaságokra előírtakat a civilekre is vonatkoztatja. Ezek közül a legveszélyesebb a 3:17. § (4) bek., amely szerint „A döntéshozó szerv az ülését a jogi személy székhelyén tartja.” Ez azt jelenti, hogy

A) vagy kibérel egy, a taglétszámának megfelelő termet székhely céljára, ami megfizethetetlen

B) vagy 10 fős szervezetté alakul (amikor is a tagság egy kis irodába, lakásba még befér), és a tagság további része annyi 10-10 fős települési szervezetbe tömörül, amennyi szükséges. Nyilvánvaló, hogy ez egy ezer-ezerötszáz tag esetén átláthatatlan konglomerátumot alkot, amely felesleges vezetési kapacitást igényel, nem szólva arról, hogyha egy irányba akarnak húzni,  akkor kell egy Főszövetség is. Bonyolult… netán ez a cél?

C) vagy  a szervezet alapszabályt módosít, a közgyűlést küldöttgyűléssé alakítjuk. Az elektorokat meg kell választani, de miután ezeknek is be kell férni a székhelyre, az A pont, imét életbe lép. 

A kérdések egyre szaporodnak. Mi lesz a többi taggal? Elbocsájtjuk a felesleget? Ezt akarja a törvényalkotó? Csak nem Civilia szétverése a cél?

Nem tartom valószínűnek, inkább egy nagy törvényalkotói bakiról lehet szó... Remélem.

 Az új törvény előírja, hogy az elnökség három tagú legyen, ami a nagyobb szervezetek esetében - ahol minden szakterületnek, de legalábbis fontosabbaknak volt alelnök szintű felelőse - felesleges gondot okoz. Egyébként is a Népfront megszűnése óta nem volt szokás a civilek életébe ilyen szinten beleszólni, legfeljebb olyan rejtett módon, hogy bizonyos pályázatokon csak olyan szervezetek indulhattak előnnyel, amelyek kizárólagosan az adott terület bizonyos  ágazatát vették fel céljaik közé. Az érthetőség kedvéért: ha pl. villámsakkra volt kiírva a pályázat, akkor a hagyományos sakkot művelők kiestek...

A három terület (egyesület, alapítvány, gazdasági társaság) egy kalapba gyömöszölése eredményezhette azt, hogy a törvényalkotó „megengedte” azt is, hogy a háromtagú elnökség helyett választható ügyvivő is. Ebben van némi ráció, mert a szervezetek többségében az elnök szokott lenni a húzóerő, a többiek meg segítik. Ezentúl másképpen hívják, nem nagy dolog! De mi lesz a demokratikus működés begyakorlásával? Az elnökség, a bizottságok kiváló terepei voltak ennek, most lesz egy vezető, aki maga dönt minden ügyben, jó, ellenőrzést gyakorolnak felette, és évente beszámolhat... de hol marad a kollektív munka, ami tulajdonképpen az egyesület alapításának lényege!

Végül, az egyesületi munka ismeretének hiányára valló szamárság: a kötelezően előírt tisztségek. Levezető elnök, jegyzőkönyv vezető két hitelesítővel, 3 fő szavazatszedő, és ha elnökség is van, akkor épp megvan az egyesülethez szükséges 10 fő! Vagyis: mindenki tisztségviselő, akár a tiszti kaszinóban.

Tisztelt Törvényalkotók, ne vigyük oda a célt? Akkor könnyebb eltalálni!

Bányai P. Mihály

közíró,

(az Állampolgári Jogvédő Liga elnöke)

A nagy kérdés: spontán vagy tudatos volt a rendszerváltoztatás?

A "nyertesek" az előbbire, a "vesztesek" az utóbbira szavaznak.

A nyertesek úgy látják, hogy a rózsadombi partizánok kitörtek, és elfoglalták az akkor épp a Dunán cirkáló sétahajót, a (gulyás)ágyúk csövét a Várra szegezték, és győzött a rendszerváltás! (szerintem "változtatás, de most ezt nem feszegetném!) Persze ehhez még sok minden kellett, például deregulalizálni, hogy egyszerűbb legyen az életünk, liberalizálni, a szabadság és a szabad vállalkozás jegyében, meg spontán provatizálni, hogy azért a hős partizánoknak jusson is valami.( Persze belevettek a buliba néhány "külsőst" is, velük lehetett igazolni a spontaneitást, s azóta már leülték a rájuk mért büntetést.) A kapitalista szabadverseny miatt néhány alapvetésen is módosítani kellett pl. a "Ne lopj!" törvénye helyett a "lehetőleg ne lopj sokat, vagy ha igen, fogd rá a nyuszira!" elvet követi.

Fontos volt az ipar-kereskedelem és az mezőgazdaság és minden olyan tevékenység leépítése, amely az emberek megélhetését biztosította. Kezdetben ezt mesés (!igen!) segélyekkel pótolták, majd egyre lejjebb szorították azt, otat nyitva a fekete munkának, a bűnözés különböző formáinak.

Az elszegényítés próbája az 1990. évi CIV törvény 64-67."-aiban megfogalmazott büntetőkamat volt, amely a 3%-os lakáshitelkamatot piaci szintre (29%) emelte, de az Állampolgári Jogvédő Liga 5 éves harca, meg a politikusok józanodása ezt 5 év alatt kivezette. 2001-ben lehetővé vált a devizaalapú hitelek bevezetése, s a válság előtt már oly magasra sikerült az alapkamatot felvinni, hogy jobban megérte svájci frank alapon eladósodni. Erre jött a gazdasági válság, az ingatlanok elértéktelenedése és a forint mélyrepülése, és az ország közel fele adósrabszolgává vált. "Kedvenc" példám: egy anyuka, jó jövedelemmel, egy kislánnyal 8,6 millióra értékelt lakása vásárlásához 7,5 millió hitelt kapott, kezes és adóstárs nélkül! Fizetett vagy 3 évig, kirúgták a munkahelyéről, s aztán már nem fizetett. Nemrégiben tudatta, hogy már csak 17 millióval tartozik, közben a lakása 5 és felet sem ér. Így eladás esetén 12 milliós tartozása marad, lakása meg nem... Csak az adósmentésben bízhat.

És akkor itt van még a lakásrezsi, aminek problémáira a Jogvédő Liga a Szociális Tanácsban már 1995-ben felhívta a kormányzat figyelmét, akkor egy felmérésük (Havanna szindróma) szerint a családok harmada volt eladósodva. Ma a fele. S ha nem kezdődik meg sürgősen a munkahelyteremtés, vagyis a tömeges jövedelemszerzési képesség helyreállítása, akkor komoly társadalmi robbanás elé nézünk!